Lazuri-szoros túra

2017.08.20.
Államalapítás napjára túrát szerveztünk a közeli Királyerdő egyik jellegzetes, karsztjelenségekkel ismerkedni vágyók számára ideális természeti képződményéhez, a Biharrózsa melleti Lazuri-szoroshoz (Cheile Lazuri).
Két kisbusszal a megszokott korai időpontban indultunk útnak Békéscsabáról Nagyszalonta és Belényes érintésével Biharrózsa (Rosia) faluba, mely a Királyerdő-hegység karsztvidékének egyik legtöbb érdekességével bővelkedő túracélpontja. 

A vidék gazdagságára jellemző, hogy a felszíni és felszín alatti karsztjelenségek szinte minden formája megtalálható, vagy egy nyílt legelőn, vagy egy barlang mélyén, de akár egy szűk sziklaszorosban, mint például a túranapunk tervezett helyszíne is. A település fő látnivalója ugyan az egykori bauxit bánya mélyén aktív munkálatok során feltáródott Farcu kristálybarlang, de ezen kívül tíznél is több más csodát találni a környező hegyek és patakvölgyek rejtekében. 

Ezek közül választottuk a Toplicioare és Soimusuri majd az azokba ömlő Stugariu patakok szülte Lazuri patak völgyét. A patak vízgyűjtő területe a Dámosi karszt, valamint a Királyerdő főcsúcsa a Holdringató  (1027 m) észak-nyugati lejtői, a Lunca Acra vidéke. A fő karsztforrás a Dealul Gruiu Meghii (623 m) alatt eredő Izbucul Toplicioare, mely a Dámosi karsztból nyer állandó utánpótlást, bár maga a forrás a vízkészlettől függően változó helyen tör felszínre, hol feljebb az időszakos patakvölgyben hol pedig lejjebb. 
A Holdringató nyugati oldala több mint tíz, névtelen oldalági patak szülőágya, melyek mind a Soimusuri patakban egyesülve táplálják egész évben a Lazuri patakot.

Túránkat a Farcu, vagy Rosia kristálybarlang parkolójából indítottuk, ahonnan egy kék körrel jelzet túraútvonal indul, mely valójában egy pihenőhelyekkel kiépített, információs táblákkal szegélyezett tanösvény, mely megismerteti a kíváncsi látogatókkal a Királyerdő és a karsztvidék természeti értékeit. A parkolótól egy fekete-fehér kutyakölyök csatlakozott hozzánk, gondoltuk ideiglenes kísérőként. Alulértékeltük a képességeit, mert mint majd látjuk, végig kitartott túracsapatunk mellett.
 
A rövid körtúra csúcspontja egy fából épített kilátóhely, ahonnan rálátni a Lazuri-völgy mészkő szirtekkel díszített felső szakaszára. A kilátó után nem sokkal a kék kör jelzés szokatlanul kettéválik, és a leváló ág erdős részen azonnal ereszkedni kezd a patakmeder jobb partja fölé magasodó sziklafal mentén. Mi is ezt az ágat választottuk. Rendkívül keskeny, sziklás ösvényen haladtunk, egyik oldalunkon sziklafal, a másikon szakadékszerű meredek lejtő. Ilyen helyeken máshol láncos kapaszkodóval teszik biztonságossá a haladást, de itt csak az óvatosság és elővigyázatosság fokozása maradt biztonsági stratégiaként. 

Mi sem tehettünk másképp, lassan és megfontolt léptekkel ereszkedtünk egy almafákkal és kis házikóval büszkélkedő lankás rétig. Itt vártuk össze a széthúzódó csapatot, majd visszatérve az erdőbe tovább ereszkedtünk a jelzett ösvényen egészen a patak medréig. 

Itt egy kiszélesedő réten már a sziklaszoros aljában tudhattuk magunkat, és igazán szép látványban volt részünk a fölénk emelkedő mészkőfalak hatására. Innen első lépésként át kellett kelni a patak bal partjára. Nem volt nehéz feladat, hiszen a nyári szárazságban alacsony volt a vízállás. Innen folyásirányban folytattuk túránkat a jól láthatóan felfestett jelzés mentén, amíg az ösvény át nem váltott a patak jobb partjára. Mi is követtük, könnyen átkeltünk újra, bár itt már el kellett helyezni pár követ a megfelelő helyre. 

Szép, nyugodt, háborítatlan, ligetes erdővel szegélyezett patakvölgyben sétálgattunk, amikor váratlanul egy meglepő látvány fogadott az egyik kanyarulatnál, ahol éppen át is kellett kelni a másik oldalra. 

Egy sárga markológép roncsa éktelenkedett a patakmeder közepén. 
Szürreális látvány volt a természet lágy ölén egy ilyen monstrum egy zárt völgykatlan mélyén.

Hogy kerülhetett ide ez a roncshalmaz? – vetődött fel a kérdés.

A választ a terep természetellenesen átformálódott arculata adta meg.
A Lazuri-patak vizét csővezetéken kívánják megcsapolni és ennek a csőkígyónak készítenek éppen a parti sávban egy platformot a mederből kikotort kavicsos törmelék felhasználásával. Helyenként a partfalat is megbontották, hogy kellő szélességű vízszintes szárazulat jöjjön létre ott is, ahol eddig a hegyoldal meredeken futott bele a patak hömpölygő vizébe.
A munkálatoknak köszönhetően egy jól járható ösvény keletkezett a szorosban, a további patakátkelések már szükségtelenné váltak. Alig haladtunk néhány száz métert, amikor ismét egy kotrógép tűnt fel a mederben gazdátlanul, majd egy réten újabbak. 

A kísérő kiskutyánk fáradhatatlanul baktatott csapatunkkal, bár a patak átkeléseknél segítségre szorult és néha, egy-egy megállónál nagy hajlandóságot mutatott egy kis alvásra, de a magunkkal hozott elemózsiákból kapott falatkákat is szívesen fogadta.

A szoros Lazuri településhez közeledve egyre szélesedik, majd egy ponton kőépítmény állja a patak útját egy kisebb vízesést létrehozva. 
Szomszédságában a patak jobb partja felett 25 m magasan a hegyoldalból egy barlang 30 m magas és 10 m széles szája nyílik ásítozva a túrázóra. 
Ez a Vörös-barlang, mely kb. 30 m hosszan járható, de nincsenek benne sem cseppkövek, sem más képződmények, csak néhány denevér.
A patak másik oldalában szinte szemben, de 60 m-es magasságban egy másik hasonló barlang néz meredten testvérére. Ő a Fehér-barlang, mely szintén 30 m hosszú karsztos képződmények nélkül.
A patak partján egy információs tábla tájékoztatja a túrázókat a szorosról és a benne futó körút tudnivalóiról.
Egy rövid út megtétele után egy utolsó patakátkeléssel a jobb parton találtuk magunkat, mely egy pihenő és kijelölt szalonnasütő hely is egyben. Innen vége a szorosban kanyargó körtúra szakasznak, egy meredek emelkedőn kell felkapaszkodni a mészkősziklák alkotta karmezőn, melyet ördögszántásnak is hívnak. 
A Farcu hegyre vezető emelkedő, mely a nemrég épült, Lazuri falut a Kristály-barlanggal összekötő műútig vezet meredek ugyan, de nem hosszú, félúton pedig egy pazar panorámával megajándékozó kilátópontot is érint. 
Innen jól belátható a szoros addig bejárt, kanyargó vonala.   

A kilátóponton eltöltött pihenő után lankásabb ösvényen haladtunk a műútig, de arra még nem tértünk rá. Az úttal párhuzamosan az erdőben fut tovább a kék kör jelzésű túraösvény, mígnem egy tanya kerítése véget vet annak, és kénytelen az ember rátérni az aszfaltra. A házakkal szegélyezett úton alig 600-700 m gyaloglás és Fekete-szeder bokrok ízletes, érett gyümölcseinek élvezete után értük el ismét túránk kiindulópontját. Kiskutyánk is örömmel tért pihenőre, majd perceken belül egy hűvös helyen mély álomba szenderült. 

Ekkor még csak alig múlt délután két óra, így a csoport nagyobb része, még nem járván korábban itt, úgy döntött, hogy a nap zárásaként az egykor volt bauxit bányában feltáródott Kristály-barlangot és a bányamúzeumot is meglátogatja.

Végül mindenki egyetértett abban, hogy ez egy felejthetetlen nyár végi túranap volt.

  Táv: 8,6 km, Szint: +170 m/-170 m
  
                                                                                                          Kocziha Attila