Fogarasi-havasok sátras túra

Az agyagkastély ugyan néhány éve épült, mesterségesen létrehozott turistalátványosság, mégis hihetetlen milyen óriási létszámban látogatják a könnyű célpontnak számító helyet. A rövid kitérő után poros erdészeti úton haladtunk tovább a Râul Mare patak völgyében, a Fogarasi-havasok gerincére merőlegesen déli irányba nyúló Muchia Tunsului és a Muchia Puha oldalgerincek közötti völgybe ékelődő Piscul Șerbotei nyúlványon. Érintve egy márványbányát, a Negoj menedékház parkolójában (960 m) hagytuk el a járművünket és a további napok felszerelésével elindultunk a völgyben kacskaringózó meredek, sziklás úton felfelé. Közel két órás meneteléssel értünk fel az Erdélyi Kárpátegyesület által 1881-ben, 1546 m magasan a Piscul Șerbotei oldalgerinc élén épült Negoj menedékházig (Cabană Negoiu). 

A menedékházból lágy blues zene szólt (épp a legendás Magic Slim - Crazy Woman című száma), mely jól illett a táborhely hangulatához. Hozzá is fogtunk a sátortáborunk kiépítéséhez, majd megvacsoráztunk a magunk által felcipelt étkekből. A napot végül a menedékház bárjában jó hangulatú zenés, bulizós esttel zártuk.

Napi táv: 4,9 km; szint: +628 m – 6 m; menetidő: 02 óra 06 perc

2. nap

 A korai reggeli után sátrainkat hátra hagyva, a kék sáv jelzést követve indultunk felfelé a Piscul Șerbotei oldalgerinc menedékház felett húzódó éle alatt kanyargó ösvényen.  A kék sáv jelzésünk kb. 600 m után levált  a piros kör és kék kereszt jelzésekről, majd meredeken fordult a gerinc él felé. Az erdőzónában meneteltünk a meredek hegygerinc sziklás szakaszain, majd hamarosan kiváltottunk a nyílt, borókás, törpefenyves, áfonyás hegyoldalba. Szép nagy szemű áfonyák vártak bennünket, melyeket még a helyi erők nem „fésültek” le, így dúskáltunk a természet eme finom, nyelvet festő csemegéjében. Feljebb egy málnás ellenállhatatlan csábításának engedve álltunk meg újra. Hihetetlen aroma jellemzi a Fogaras napsütötte hegyoldalaiban termő apró gyümölcsöket, melyet városi ember már ritkán élvezhet.

Tovább folytatva utunkat, ha lassan is, de végül csak feljutottunk a Serbota (Vârful Șerbota)  2331 m magas csúcsára.

Egy rövid pihenővel összevártuk a csapatot, majd ránéztünk a folytatásra, az alattunk hullámzó,  Szeréte él (Custura Sărății) néven jegyzett, kitett, keskeny, csipkézett, álló és fekvő kőlapokkal díszített, óriási, helyenként tűhegyes sziklatömbök által tagolt, olykor a Királykő gerincét idéző láncos szakaszokkal biztosított útvonalra. Nem volt egy csábító látvány a fentről félelmetesnek látszó meredek sziklagerinc, de más, jobb választás nem lévén belevágtunk a 150 m szintesést eredményező kalandba. 

Monumentális sziklatömbök között kanyargott a piros sáv jelzésű ösvény, a meredeken eső szakaszokon nagy szemű láncokkal segítve az ereszkedést. Amikor azt gondoltuk, hogy az alján vagyunk és egy füves könnyű sétálós szakaszon kerestük a visszakapaszkodás beszálló pontját, akkor egy újabb meglepetés ért bennünket. Egy labirintus szerű, sziklák közt bolyongó szakasz után hirtelen  még tovább kellett ereszkedni, természetesen egy újabb láncos útvonalon. Ennek vége már tényleg az alja volt, melynek régi neve: Szeréte-csorba.

A nyeregből való kimászás már nem ilyen bonyolult feladat. A tarajok masszívabbak, a szirtek kisebb akadályt jelentenek. Csak az elején kellett egy-egy lánccal erősített kuloáron át felkapaszkodni, érintve az egyik leghegyesebb sziklatömböt a Kleopátra tűjét (Acul Cleopatrei), majd normál ösvényen  folytatódott az út a Kleopátra nyeregbe (Șaua Cleopatrei 2355 m), ahol a szintén a menedékházunktól induló kék háromszög jelzésű túraútvonal csatlakozik be.

Érdekesség, hogy e nyerget régen (1914 környékén) még Reisenberger csúcsként, románok által pedig Vf. Sărății néven ismerték. A régi nevét Ludwig Reißenberger nagyszebeni szász természettudósról kapta aki 5 évvel M. Ackner lelkész után 1841. szeptember 3.-án 22 éves korában másodikként, de a mi általunk választott útvonalon elsőként jutott fel a Negoj csúcsára. Akkor őt még nem segítették sem láncok, sem útvonal jelölések, de jól kitaposott ösvények sem.

Innen déli irányba fordultunk és ugyan egy meredek sziklás szakasz is elénk állt, de alig fél órás gyaloglással és egy meredek emelkedőt leküzdve a Negoj csúcs (Vârful Negoiu 2535 m) tetejére értünk fel. Ezzel a Kárpátok 13 legmagasabb csúcsa közül egy újabb meghódítását tudhattuk magunkénak.

A csúcson nagy tömeg torlódott fel. Egy rövid ideig elidőzve gyönyörködtünk a körpanorámában, láthattuk a szomszédos Kis-Lajta csúcs (Vf. Lǎiţel, 2390 m) és a Lajta-csúcs (Vf Laita 2397 m) páros tömbjét, déli irányba tekintve pedig a mesterségesen felduzzasztott Vidraru-tó (Lacul Vidraru) vize is felcsillant.

Egy kis energia pótlást követően még elkészítettük a csúcsfotókat és azután elindultunk lefelé.

Visszafelé a Kleopátra nyeregig ereszkedtünk, de innen már a könnyebb útvonalnak ígérkező Keleti-Szeréte-katlan (Piscul Sărății) irányába letérő kék háromszög jelzésre váltottunk át. Kőomláson indult az ereszkedésünk lefelé. Óriási sziklatömbökön lépkedve haladtunk egyre lejjebb, majd az egyre kisebb köveken végül az Ebéd kövéhez (Piatra Prânzului 2160 m) jutottunk, mely a kissé feljebb eredő és egy vízeséssel díszített patak partján állítja meg pihenőre a túrázót.

Innen normál erdei ösvény vezet tovább, a Sărății patak mentén. Az erdőzónát elérve a Sárkányok útján (Drumul Zmeilor) folytattuk az utat 14 kis hídon át a Sós vízesés (Cascada Sărății) érintésével a Negoj menedékház mellett hagyott táborunkig. 

Napi táv: 11,1 km; szint: +1230 m, -1230 m; menetidő: 08 óra 03 perc

3. nap

Reggeli után tábort bontottunk és a Râul Mare patak völgyében a fenyves erdő mélyén 1410 m-en megbúvó, 20 m magas Serbota vízesést (Cascade Şerbota) látogattuk meg, majd tovább ereszkedve visszaértünk a kisbuszunkhoz és elindultunk hazafelé.

Útközben Nagyszebenben tettünk egy micsezős kitérőt, mely híven koronázta meg túrahétvégénket.

Napi táv: 5,6 km; szint: +58 m, -697 m; menetidő: 01 óra 40 perc

Ez a túraútvonal olyan kalandos és izgalmas, hogy ide újra el kell majd látogatnunk.

Kocziha Attila