Ugrás a tartalomra

Immunerősítő gyalogtúra a Kis-Sárrétre

Immunerősítő gyalogtúra a Kis-Sárrétre

2020. 05.16-17.

A kényszerű pihenő enyhítésére és immunrendszerünk aktivitással való erősítésére kétnapos túrát szerveztünk, mely során a Kis-Sárrét egy különleges vidékét céloztuk meg a Zsadány melletti Begécsi tavak környékén.

 

Szombaton reggel 06:00-kor indultunk el Békéscsabáról, a Csabaparkból kisbusszal Gyulán-Városerdő mellett 1907-óta működő József szanatóriumhoz. Innen indult gyalogtúránk. A Fekete-Körös mentén, a töltésen gyalogoltunk Sarkad felé, ahol a cukorgyár érintésével, majd a Gyepes Főcsatornán átkelve haladtunk észak felé. Napraforgó táblák mellett Méhkerék irányába, majd átszeltük a Sarkad-Kötegyán vasúti síneket és átkeltünk a Méhkerék határátkelőhöz vezető úton. innen ismét a földutakon haladtunk Méhkerékig, melynek északról történő elkerülését követően a fóliasátrak között kanyargó földúton folytattuk utunkat Újszalonta felé. Méhkerék határában egy keresztút épített kápolnájához értünk melyben Csóka Lajos 2018-ban festett keresztet cipelő Jézust ábrázoló falképét csodálhattuk meg. Innen kelet felé fordultunk, átkeltünk a Méhkerék-Újszalonta vasút sínpárján és ismét gabonaföldek mentén gyalogoltunk tovább Újszalonta határába. Délre értünk ide, így miután két őzet felugrasztottunk pihenőjükről, a helyükre, egy nagy fűzfa csábító árnyéka alá letelepedve fogyasztottunk el pár falatot. Egy mezei nyúl párját kergető eufóriában szaladt felénk. Majdnem nekünk is futott, de pár méterre tőlünk csak megállt meglepetésében, hiszen ilyesmit nem nagyon látott még. Csodálkozva nézett farkasszemet velünk, majd egy hirtelen fordulóval elrohant visszafelé, olyan gyorsan, ahogy érkezett.

Az ebéd után a vegyszeres gyomirtást végző traktorok mellett tovább gyalogoltunk  Újszalonta felé, melyet nyugat felől elkerülve kanyarogtunk a mezőgazdasági földek között, majd egy zsilipnél átkeltünk a Köles ér nevű öntöző csatornán. Innen Mezőgyán felé kanyarodtunk. Elértük az Eperjesi erdőket. A fák árnyékában haladtunk tovább a Kis-Gyantéi legelőkig. Itt egy új építésű kövesútra térve jutottunk el Mezőgyánra. Mezőgyán csendes Kossuth Lajos utcájának első kútja hűs vízzel fogadott bennünket. Igazi felüdülés ez ilyenkor a tikkadt vándoroknak. Meg is álltunk egy rövid energia töltő pihenőre. A pihenő után a Táncsics utca félig lerombolt házai között jutottunk át a Zsadányi útra, melyen a temetőt is érintve a Varga kútig koptattuk az aszfaltot. Itt letérve végre a talpakat égető aszfaltról a Vátyoni erdők felé fordultunk és innen a Körös-Maros Nemzeti park területén folytatódott a vándorlás Kis-Vátyon irányába. Átkeltünk a Holt-Korhány csatornán, és ismét erdős részen folytattuk az utunkat. Egy kaszált réthez érve pockokra vadászó rókára lettünk figyelmesek, Egészen belefeletkezett a vadászatba, de egy kis őzgida felugrása elcsábította és azonnal utána eredt, befelé az erdőség mélyére, vélhetően kevés eséllyel arra, hogy a fürge kis őzikét elkaphassa. A pusztákra térve az egykori Vátyoni majorságnál elérünk egy régi kövesút buszfordulónak látszó maradványát. A Zacskó-zug kiszáradt mocsarán, a réteken kanyarogva értünk el a Holt-Korhány csatorna egyik oldalágát, majd lassan a pusztai vándorlás végén eljutottunk a Begécsi-víztároló déli sarkához. Itt a Zacskó-zugi zsilipnél tértünk rá a tórendszer gátján haladó Alföldi Kéktúra 6. szakaszára, melyet észak felé követve végül elértük tervezett táborhelyünket a Begécsi-víztározó középtengelyénél induló Toprongyos-Korhány csatorna zsilipjénél álló madármegfigyelő toronyhoz. A Nemzeti Park illetékeseitől itt kaptunk engedélyt a táborozáshoz. Felépítettük sátortáborunkat és azután jöhetett a bográcsos krumplipaprikás vacsora. Nagyon régen esett ilyen jól a krumplipaprikás füstölt szalonnával és kolbásszal. Langyos éjszakára számítva hárman a toronyban vertünk bivak tábort.

Napi táv: 46,2 km, szint +-23m

 

Másnap hajnal három órakor csendes eső kezdte mosni táborunkat. Szélcsendes időben csepergett. majd hol elállt, hol újra kezdte, mint ha nem tudná mi legyen. Egy őz riadozó hangja verte fel a csendet. A táborunk körül sétálgató, valószínűleg az útvonalában épített sátor ismeretlen látványa riasztotta meg. Sokáig hallatta hangját, sőt nem is akart tovább állni. hajnalodva a szomszédos nádast legalább ötször megkerülve legelészett, minduntalan a táborunk felé indulva, de mindig meggondolta magát. Végül lefeküdt a szomszédunkban lévő, kerülgetett nádasban pihenni. Pirkadatkor egy bátrabbnak bizonyult mezei nyúl jött látogatóba, és magát cseppet sem zavartatva táborunktól önfeledten majszolta a zsenge növényleveleket és jóllakottan baktatott tovább a traktorúton.

A reggeli táborbontást is eső permetezte de a magunkkal hozott reggeli elfogyasztását már a kilátó torony alatt esőtől védett piknikező asztalnál fogyaszthattuk el.

A reggeli után a tó melletti Nagy Zsombokos élőhely rekonstrukció területét kerülve a Kis-Sárrét élővilágát bemutató Kis-Vátyoni tanösvény útvonalán értük el a Biharugra felé vezető főutat, melyen Fancsika-pusztára jutottunk át. Nem volt nehéz megtalálni Schwarz Ferenc egykor virágzó uradalmaként működő, majd Fried Ignác és felesége Schwarz Bella örökségévé lett, ma szörnyű állapotban lévő Schwartz – Fried kastélyt (kúriát). Ugyan most kaszálva volt, de a régen szépen gondozott kertnek már nyoma sincs. Az 1823-ban épült, ma  nyílászárók nélküli, helyenként tetőtlen kúria élettelen csontvázként áll a pusztán, várva a csodát, vagy azt, hogy alkalmas pillanatban tégláit erre szakosodott csapatok néhány üveg sör árának reményében széthordhassák. A kúriához tartozó gazdaság sem áll jobban, pedig anno volt itt gőzmalom, olajütő, tejfeldolgozó. A szintén kibelezett magtároló ma tehénistállóként üzemel.

A gyors látogatás után átbuszoztunk Gesztre, ahol a Tisza kriptát és a Tisza család kastélyát kerestük meg. A kripta gondozott környezetben még elfogadható körülmények között található az Alföldi Kéktúra útvonalán. A kastélyt már sokkal rosszabb állapotban találtuk. Az őrzésnek köszönhetően még reményteljes állapotban áll, és a hírek szerint állami és Uniós támogatással akár hotelként újjá is épülhet, de ma ennek még nyoma sincs. A kastély mellett találtuk Arany János itteni egy éves tanítóskodásának emlékoszlopát és egy kis emlékházat, melyben az akkori szálláshelye volt, ma kiállításnak ad helyet. A kirándulás végén visszatértünk Békéscsabára a Csabaparkban hagyott járműveinkhez.                                                                                                                          

                                                                                                                 Kocziha Attila