Ugrás a tartalomra

Királykő túra

Királykő keleti oldal

2018. 09.14-16.
Nyár végi túránkon a Déli-Kárpátok egy különleges hegyén, a Királykő sziklaszirtekkel tagolt gerincén túráztunk 

1.    nap
A szokásosnál korábban, hajnali három órakor négyen indultunk útnak Békéscsabáról, majd Batonnyán csatlakozott hozzánk három szegedi túratársunk, így már heten vágtunk bele a kalandosnak ígérkező túrába. 
Arad, Déva, Nagyszeben (Sibiu), Sárkány (Șercaia), Almafatelep (Poiana Mărului) útvonalon jutottunk el a Barcaságban lévő Zernyest (Zernesti) városig, mely a Királykő-hegység Észak-keleti lábánál fekvő komoly turista központként az elmúlt években hatalmas fejlődésen ment keresztül. Innen erdészeti úton folytattuk az utat a hegy Dél-keleti lába mentén a Botorog forrás (Fântâna lui Botorog) érintésével a Zernyest szurdokig (Cheile Prăpăstiile Zarnestiului). A Botorog forrásnál a Királykő Nemzeti Park természetvédelmi őrei várják a túrázókat, és 5 RON park belépőt szednek mindenkitől, aki itt szeretne túrázni. Szoros bejáratához érve sorompó zárja el az utat, védve a Nemzeti Parkot, így gépjárművünket itt hagytuk el. 
Magunkhoz véve az elkövetkező három napra szükséges felszerelésünket a szoros belseje felé indultunk el a kék sáv jelzése mentén. Mindjárt az első méterektől fogva egy juhász kutya féle csatlakozott hozzánk, mely két napig velünk is maradt.  
Befelé haladva a szurdok 200 m magas mészkő sziklafalai félelmetes erőt sugároznak a magát törpének érző ember fölé magasodva, miközben a kanyargó vonala azt az érzetet kelti, hogy elöl hátul menet közben bezáródott a kanyon két vége. Pedig nem, hamarosan tapasztalhattuk is, hogy van kijárat a szoros túlsó felén. A kanyonban kiépített sziklamászó helyek, a hegységet és élővilágát bemutató információs táblák kísérik a túrázó útját, és egy időszakos patakmeder, mely a Vlăduşca, a Zănoagei, és a Mărtoiu patakok összefolyásából jött létre és tulajdonképpen maga a szoros egyben ezen patakok kivezetése is a hegyek közül. A sziklafalak helyenként szépen mutatják azon tektonikai erők okozta gyűrődéseket, amely felszínformáló erők magát a hegységet is létrehozták.  Másért is híres ez a sziklaszoros. Több filmjelenet és video klipp forgatásának helyszínéül is szolgált már, így például 2002-ben a Cold Mountain (Hideghegy) két jelenetét is itt vették fel, az egyikben a Jude Law által alakított hős (Inman) itt leheli ki lelkét egy pisztolylövés által és festi vörösre vérével a havas utat. 
De inkább vissza a természetbe!  
Menet közben balról becsatlakozott a hegység dél-nyugati vége felől érkező, a La Table nevű rétről induló piros kereszt jelzés, de mi a  Kurmatúra menedékházig vezető jelzésünket követtük tovább, mely a szorosból kilépve egy ponton jobbra elhagyta a szekérutat és nem túl meredeken elindult felfelé egy aljnövényzettől mentes fenyőerdőben, majd a Muchia Curmăturii gerinc élén haladtunk egyre magasabbra a néha túl nehéznek tűnő felszerelésünkkel. Egy hegyi legelőn áthaladva forrás kínált szomjoltási lehetőséget, de figyelmesebben szemügyre véve a víz útját észrevettük, hogy egy birkaürülékkel teli esztena mellet elfolyó patakból érkezett az itatóvályúba a víz, így kihagytuk a csábító ivászatot. De nem is volt rá szükség, hiszen a rövid napi túránkra, melynek végén két forrás is rendelkezésünkre állt, két napra elegendő vízzel indultunk el. 
 Az indulást követő 2 óra múlva a Kurmatúra menedékházhoz (Cabana Curmătura) jutottunk, ahol felállítottuk sátortáborunkat és a nap hátralevő részét főzőcskézéssel és a menedékház környékének felfedezésével töltöttük. 

A menedékház egyébként saját kiadó szobákkal, körbekerített sátorozó hellyel, rendszeresen elszállított konténer szemét gyűjtővel, 2 db Toi-Toi WC-vel, egy cölöpökre épített, forrásból folyamatosan táplált tusoló faházzal és melegkonyhás étteremmel rendelkezik. No és persze sok turistával, hiszen gyalog ugyan, de könnyen elérhető helyre épült. A bekerített sátorhelyekért a menedékház üzemeltetője 10 RON díjat kér sátranként.

Sátorhelyeinkről jól látszódott a Királykő gerinc éle azon szakasza, mely másnapi túránk útvonalát is képezte. 
Alkonyodva tejszerű ködfelhő húzódott fölénk és ült erre a gerincre, de nem ereszkedett lejjebb, így a tervezettnél sokkal melegebb éjszakánk volt. 
Az éjszaka nyugodtan telt, míg nem 1/2 2 tájban egy távolabbi völgy felől medve üvöltés törte meg a csendet, melyre a menedékház környékén őrhelyeiket elfoglaló, szétszórva pihenő ebek, és a hozzánk csatlakozott, sátraink tövében őrködő kutyánk is ideges morgással, majd ugatással reagáltak. A rövid kis közjáték után reggelig ismét nyugodtan aludtunk tovább.
 Napi táv: 6,3 km, szint: +529 m, -122 m

2.    nap
Korai ébresztő és egy kellemes reggeli után sátortáborunkat hátrahagyva könnyített felszereléssel indultunk el a kék háromszög jelzés mentén a Királykő (Piatra Craiului) főgerince felé. A menedékházhoz vezető szekérúton haladva a sárga és piros háromszög jelzésekkel együtt vezetett az út, de néhány száz méterrel később a mi jelzésünk egy keskeny ösvénnyel beváltott a fenyőerdőbe, melyen át alig negyed óra múlva egy kőlavina lábáig jutottunk. Innen nehéz, meredek, kőomlásos, de jól kijárt szakasz következett. Ezen további egy és negyed órán át haladva jutottunk el a gerincre vezető út legnehezebb szakaszához, egy sodrony kötéllel biztosított, meredek, de rövid kürtőhöz. Lassan de biztosan kapaszkodtunk fel rajta, mely után egy füves, nyílt terepre érve érdemes volt egy kicsit megállni, és visszatekinteni. Hátunk mögött nem csak a leküzdött szakaszra láthattunk rá, hanem távolabbra tekintve a Kis Királykő oldalági gerince, és még távolabb pedig a híres Bucsecs hegytömbje is láthatóvá vált.
A rövid pihenő után még további húsz perc emelkedő leküzdésével már fenn is voltunk a főgerinc tetején, a Vf. Ascutit (2150 m) csúcsa alatti nyeregben, mely egy kupola alakú Refugiul Vf. Ascutit névre hallgató menedékháznak adott helyet. Egy közelgő esőfelhő és az előtte nyomuló viharos szél a menedékház igénybevételére késztetett bennünket. A rendkívül puritán, de viharálló szerkezet 8-10 személynek ad fekvőhellyel ellátott védelmet, melyet egy sátorral is kiegészítettek. Fél óra pihenő után elmúlt a viharveszély, így elindultunk a gerinc mentén a piros kör jelzést követve dél felé a főcsúcs irányába. A szél továbbra is nagy sebességgel ostromolta a hegyet, időnként kibillentve egyensúlyunkból, de szerencsére ettől még nem volt hideg, ezzel nem rontva a túránk élvezetét.
A Királykő gerince rendkívül csipkézett, helyenként meredek élekkel, jól járható ugyan, de nagyon technikás túraútvonal, többször is szükség van a kezünkre ereszkedéskor, majd a következő magaslat megmászásakor. Nagyon kell figyelni, hogy hova lépünk, mert a figyelmetlenség sérülésekkel bosszulhatja meg magát.

Így meneteltünk lassan, óvatosan a környező gyönyörű panoráma ölelésében. A párás levegő ellenére jól láthattuk a Bucsecs tömbjét és főcsúcsát, a Törcsvári hágóval az előterében. Nyugatra a Bârsa patak völgyét a Plaiul Foii üdülőcentrummal, távolabb a Fogaras keleti gerincvégével, de látható volt északra a Persány-hegység (Muntii Perşani) egy része, a Barcasági medence (Depresiunea Bărsei), kelet felé pedig a Kersztény-havas (Postăvaru), és a Nagykő-havas (Piatra Mare) is. Egy ponton a mélyben egy kőtengeren álldogáló Zergére lettünk figyelmesek. A jó zoom ilyenkor nem árt, hiszen csak így lehet jól felismerhető képet készíteni a távoli állatról. 

A hullámzó hegyes mészkő sziklákkal tűzdelt gerincen fel-le haladva a Nagy cimbalom (Vf. Ţimbalul Mare 2177 m), a Kis Cimbalom (Ţimbalul Mic 2231 m) és a Vf. Sbirii (2220 m) csúcsain át alig több mint két és fél óra alatt, nagy „csúcsforgalomban” a hegység legmagasabb pontjáig, a 2238 m magas Pásztor csúcs, vagy román nevén Vf. La Om tetejéig jutottunk. 
Itt újabb 20 percnyi pihenő, csúcsfotók és a főcél teljesítése feletti öröm ideje következett, majd az alattunk, mélyen a távolban látható Grind menedékház (Refugiul Grind) felé vettük az irányt, a csúcs melletti nyeregből induló, meredeken ereszkedő, piros sávval jelzett ösvényen. Na, ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, hiszen egy rendkívül instabil, helyenként meredek szikratörmelék lejtő vezetett lefelé, mely később átváltott sáros, füves, de továbbra is meredek ösvényre. Így értünk le kb. egy óra alatt a nemrég felújított Grind menedék kunyhóig, ahol felfelé tartó turisták népes csapata gyűjtött erőt az általunk lefelé is nehezen teljesített szakasz előtt.

Innen egy rövid szusszanás után folytattuk az utat lefelé a piros és kék sáv jelzések közös útvonalán elfogyóban lévő víztartalékokkal. 
Szerencsére a túratervünkben hamarosan egy forrásnak kellett jönnie a La Table rétje környékén, melyet a menedéktől kb. fél óra alatt el is értünk, de a forrást semmi sem jelölte. A réten csak vizenyős lapály és egy totemoszlop fogadott bennünket. 
Kicsit lehangolva indultunk tovább a Kurmatúra menedékházhoz innen induló piros háromszög jelzésre váltva át. Alig hagytuk el a rétet, egy forduló után meglepetésünkre elénk került a keresett forrás, mely igazi felüdülést jelentett a fáradságos ereszkedést követően. Itt egyben falatoztunk is egy keveset, melyből erőt gyűjthettünk az utolsó szakasz leküzdéséhez, mivel lejjebb ereszkedtünk a táborhelyünk szintjénél. 
Az utunk jól jelzett ösvényen, párhuzamosan haladva a főgerinccel a Mărtoiu patak felső szakaszára fordult rá, majd egy erdészeti telepnél becsatlakozó sárga háromszög jelzéssel közösen a bővizű Brustureţ patakon átkelve haladt felfelé 250 m szintet leküzdve fenyő erdőn át, majd egy traktor úton vezetett tovább egészen a sátortáborunkig, amelyhez a csúcstól számítva kb. 4,5 óra alatt, nem sokkal fél öt után érkeztünk meg. 
Estig ismét a jól bevált tábori koszt elkészítése és tábortűz melletti beszélgetés került a napirendre, miközben érezhetően hétvégi hangulatba került a menedékház. Teljesen teltházzal üzemelve fogadta az alkonyatkor is egyre érkező vendégeket, akik azután a 10 órakor leállított generátor és az este folyamán eleredő eső ellenére is éjfélig mulatoztak önfeledten.
Napi táv: 19,7 km, szint: +1.684 m, -1.684 m

3.    nap
Reggelre szerencsére elállt az eső és a napfelkelte első sugarai szárítani kezdték a réteket. Kényelmesen megreggelizve kezdtük a napot, majd elbontottuk a még esőtől nedves sátortáborunkat, majd a Kurmatúra menedékházat megkerülve az ébredező sátorozók mellett a sárga sáv jelzésre térve indultunk lefelé a hegyről. 
A szikrázó napsütés végig kísért bennünket a helyenként csúszóssá vált, de járható ösvényeken, a Zănoaga réten, majd a Danisor patak völgyén át (Valea lui Danişor) egyre lejjebb egészen a Botorog forrásig (Fântâna lui Botorog)

Igen ám, de nem itt állt az autónk. Innen még közel 2 km-t és majdnem 100 m szintet felfelé kellett gyalogolni a túránk kezdőpontjáig, a Zernyesti szoros bejáratáig, ahol végre rátaláltunk a kisbuszunkra, majd elindultunk a még előttünk álló, hazafelé vezető, több mint 500 km-es úton.
Napi táv: 8,1 km, szint: +101 m, -508 m. 
Teljes táv: 34,1 km, szint: +2.314 m, -2314 m

                                                                                                          Kocziha Attila