Bihari túrák banner Bihari túrák banner

Szelindek leírása

Szelindek leírása

 

(Slimnic) Koordináták: é. sz. 45° 55′ 9’’, k. h. 24° 9′ 43’’ Szelindek (románul Slimnic, németül Stolzenburg) falu Romániában, Erdélyben, a történeti Királyföldön, Szeben megyében található.

Fekvése:

Nagyszebentől 16 km-re északra, a nagyszeben–medgyesi főút mentén fekszik.

Nevének eredete: Neve szláv eredetű.

Történeti névalakjai:

Stolchumbercht (1282), Stolczenberg (1302), Zelenduk (1341), Stolcumberg (1342), Stolczenburg (1409), Nagyzelyndek (1500), Zelendek (1514 és Stoltzvár (1569). Román neve a szlávból való. Német nevének jelentése 'büszke vár'.

A helységnévrendezéskor (1909-ben) már megállapították számára a Büszkevár nevet, de a Belügyminisztérium felülbírálta a döntést, így megtartotta nevét.[2] Története: Szebenszéki szász szabadfalu volt. 1658-ban a törökök, 1668-ban a tatárok dúlták föl, de a várba felhúzódó lakosság épségben megmenekült. 1733–34-ben landlerek (karintiai kriptoprotestánsok) települtek be, de többségük a század második felében elköltözött. 1755-ben 153 szász és 84 román, 1820-ban 305 szász és 234 román adóköteles családfő lakta. A románok az 1850-es években kerültek többségbe a lakosságon belül. Mind a szászok, mind a románok földműveléssel foglalkoztak, de nem minden románnak volt saját földje és általában kisebb birtokkal rendelkeztek. A szászok mintájára a románok is négy Nachbarschaftot, 'szomszédságot' alkottak. A zárt utcafrontos falukép csak a 19. században alakult ki. 1849. január 24-én és 31-én is visszaverte itt Bem Puchner támadását. 1876-tól Szeben vármegye Nagyszebeni járásához tartozott.

Népessége 1900-ban 2929 lakosából 1549 volt román és 1341 német anyanyelvű; 1342 evangélikus, 1057 ortodox és 490 görög katolikus vallású. 2002-ben 2541 lakosából 2480 volt román és 29 német nemzetiségű, 2433 ortodox, 56 baptista és 29 evangélikus vallású.

Nevezetességei: ·

  • Vára a község közepén, egy ötven méter magas dombon áll. Nagy valószínűséggel egy gerébi család építette a 14. vagy a 15. században, de később a helyi szász lakosság használta parasztvárként. Először 1529-ben említik, amikor a Pemflinger Márk szebeni királybíró védte várat Szapolyai János Báthori István vezette hadai bevették, de a fősereg továbbvonulása után a Hähn Márton vezette szebeni segédcsapat még aznap éjjel visszafoglalta. 1602-ben a szebeniektől Székely Mózes foglalta el. 1705-ben a kurucok rohammal vették be. 1707-ben a kivonuló kurucok súlyosan megrongálták. 1715-ben a lakók javítani kezdték, de az 1719-es pestisjárvány után sorsára hagyták és azóta pusztul. · A vár téglából épült. Az északi szárny épült legkorábban, itt találjuk a 12 × 12 méteres alaprajzú öregtornyot, ennek keleti oldalán egy boltozott, egykor emeletes helységet, nyugati oldalán pedig egy másik tornyot, melyet a kuruc háborúk után még újjáépítettek. Az első bejárat az északkeleti szegleten lehetett, az itt álló, valaha csapórácsos kaputoronynak 1870-ben omlott be a második emelete. Valószínűleg egy második építési fázisban emelték a palotaszárnyat a korábbi építményektől délre. Ennek földszintje hajdan három, emelete öt méter magas volt. A középső falakat a 19. század közepén bontották el temetőfalnak. A palotától délre álló szárnyat már a faluközösség építette a 16. században. Ez egy külső, ún. baromudvarból (ahová veszély esetén az állatokat terelték), egy rondellából és egy toronyból állt. Itt fúrták az egykor 70 méter mély várkutat is. ·
  • Gótikus evangélikus erődtemplomának szentélye a 15. század közepéről, hajója a 16. század elejéről való. Tornya nincsen. ·
  • A domboldalon álló Szent Arkangyalok ortodox templom 1831-ben épült, 1889 és 1910 között átépítették.

Híres emberek:

1816-ban az itt járó Kazinczy Ferencet hűvösen fogadták a szász gazdák: "Szelindeken a nápész fogadós (franciául niais) a maga Hans Michel képével könnyen bánt velünk; kimondá, hogy neki semmije sincs s ment. Szekereink táskái nem voltak üresek s a fogadós ebédje nélkül is elleheténk, de a nap olvasztó hevében kiküldénk cselédinket aludttejért. Elindulék magam is, mert ez elég ürügy vala, beszédbe eredni velök, megtekinteni udvaraikat, architecturájokat, bútorjaikat. Koldulgatásomhoz egy tehetős gazdánál fogtam; annak gyaníttatá legalább a csinos ház s a cifra ablakrostély. […] A durcás szász laconicus feleletére méltóztatott s ámbár szólásom, öltözetem s beretvált ajakam nem mutatá neki, hogy társa nem vagyok, rám sem néze. Úgy hittem, szomorúságban van háza s továbbmentem. Így bána velem a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik."[3] ·

1849. január 20-án itt csatlakozott a Debrecenből érkező Petőfi Sándor Bem táborához. ·

Itt született Johann Plattner prózaíró.

Forrás: Wikipedia

 

.

Találkozzunk a facebook-on !

                        

Magyarország nyitólapja