Bihari túrák banner Bihari túrák banner

Állatvilág leírása

A Bihar állatvilága leírása

 

I. Gerinctelenek

A NySzTT területéről számos gerinctelen fajt gyűjtöttek be és írtak le tudósok, ezek közül igen sok bizonyult endémikusnak a Nyugati-szigethegységen belül. A föld alatt élő gerinctelenek csoportja igen népes a park területén. A fajok jórésze endémikus, és csak néhány barlangban fordul elő.

Legjellemzőbbek:

  • a Coleopterae,
  • Chlovinae (Leodidae),
  • Trechinae (Carabidae) csoportok.

A Drimeotus és Pholeuon troglobionta nemek endémikusak (máshol elő nem fordulóak) a Nyugati-szigethegységben, elterjedtségük nagyon korlátozott. A park területén mintegy 15 Drimoteus (Bihorites) faj és alfaj él, sajátos alfajt képez a Drimotheus (Fericeus), és a Drimoteus (Trichoparis). A Pholeuonok között ugyancsak endémikus alnem a Pholeuon (s.str.) és mintegy 22 endémikus reprezentánsa van a park területén.

Annak ellenére, hogy a Duvalius-nem Románia területén nem számít endémikusnak, a Bihar-hegységben kimutatott 18 faj és alfaj igazi tudományos eredménynek számít. Ezek a föld alatti lények a park területén szinte valamennyi barlangban fellelhetők, gyakoriságuk azonban korlátozott, sajátos életkörülményeikből adódó sérülékenységük miatt pedig a legenyhébb környezeti változás (pl. barlanglátogatás) is befolyásolja őket (Oana Moldovan, ISER Cluj-Napoca, 2006).

II. Gerincesek

Az Aranyos-völgye és mellékfolyóinak többsége vonzerejét többek között rendkívüli halgazdagságának is köszönheti, mely szakaszonként érdekes eltéréseket mutat.

A NySzTT vízi ökoszisztémájában a következő halfajokkal találkozhatunk:

  • sebes pisztráng (Salmo trutta fario),
  • szivárványos pisztráng (Salmo irideus),
  • pénzes pér (Thimallus thimallus),
  • botos kölönte (Cottus gobio),Botos kölönte
  • fürge csele (Phoximus phoximus),
  • petényi márna (Barbus meridionalis petényi),Petényi márna
  • márna (Barbus barbus),
  • paduc (Chondostoma nasus),
  • kövi csík (Noemarcheilus barbatulus),Kövi    csík
  • fejes domolykó (Leuciscus cephalus),
  • koncér (Rutilus rutilus carphatorossicus).

A Salmo irideus és a Salvenilus fontinalis emberi közreműködéssel telepedett meg a kürnyéken.

A kétéltűek közül megemlítendők:

  • a szalamandra (Salamandra salamandra), Foltos szalamandra
  • a sárgahasú unka (Bombina variegata), valamint
  • a gőtefélék (Triturus alpestris, T. cristatus, T. vulgaris ampelensis);

míg a hüllők közül

  • a keresztes vipera (Vipera berus),
  • a gyíkfélék (Podarcis muralis, Zootoca vivipara),
  • lábatlan gyík (Anguis fragilis colchicus),
  • rézsiklóRézsikló (Coronella austriaca), 
  • sárkánykígyó (Elaphe longissima), stb.

A vidéken megtalálható valamennyi ismert hegyimadár faj.

A tűlevelű erdőkben gyakori:

  • az örvösrigó (Turdus torquatus),

Örvös rigó

 

 

  • a keresztcsőrű (Loxia curvirostra),
  • a fenyőszajkó (Lucifraga caryocatactes),
  • hegyicinke (Parus montanus),Hegyi cinke
  • a királyka (Regulus regulus),
  • háromujjú harkály (Picoides trydactilus),
  • a császármadár (Tetrastes bonasia),
  • a búboscinke (Parus cristatus),
  • a fenyvescinke (Parus ater),
  • az urali bagoly (Stryx uralensis).

A lombhullató erdőkben, a tisztásokon és a legelőkön megtalálhatók:

  • az örvös galamb (Columba palumbus),
  • a holló (Corvus corax),
  • a feketeharkály (Dryocopus martius),
  • a léprigó (Turdus viscivorus),

Léprigó

 

 

  • a süvöltő (Pyrrhula pirrhula),
  • erdei pinty (Fringilla coeleps), stb.Erdei pinty

A vízfolyások mentén:

  • vízirigó (Cinclus cinclus),
  • hegyibillegetű (Motacilla cinerea),                                                                       Hegyi billegető (Motacilla cinerea)                                                                                               
  • billegető cankó (Actitis hipoleucos), stb.

 

 

 

A ragadozó madarakat, melyeket a hazai és nemzetközi törvények védenek, a következő fajok képviselik:

  • békászó sas (Aquilla pomarina),
  • szirti sas (Aquilla chrisaetos),
  • egerészölyv (Buteo buteo),
  • vörösvércse (Falco tinnunculus),
  • kékvércse (F. vespertinus),Kék vércse (Falco vespertinus)
  • karvaly (Accipiter nisus).

Az erdők állatvilága a lombhullató és tűlevelű erdők közönséges állatfajaiból tevődik össze; ezekhez járul még a zerge (Rupicapra rupicapra), melyet a Köves–Körös és a Boga felső szakaszán telepítettek. Jelenleg megjelenik a Rozsda-gödör, a Csodavár és a Scăriţa környéken is.

Egy másik sikeres újratelepítési akció az 1970-1980-as években a siketfajd (Tetrao urogallus) visszatelepítését valósította meg, mely az orvvadászat következtében szinte teljesen kipusztult.

A nagyemlősöket jól kifejlett

  • farkas (Canis lupus),
  • hiúz (Lynx lynx),

Hiúz

  • őz (Capreolus capreolus),
  • szarvas (Cervus elaphus),
  • vaddisznó (Sus scrofa) csoportosulások képviselik.

 

 

A húsevő emlősök közül megjelenik még a

  • vadmacska (Felis silvestris),
  • a görény (Mustella putorius) és
  • a vidra (Lutra lutra).

A Brassói Erdészeti Kutatóintézet és a helyi erdészeti szakemberek felmérései szerint a NySzTT határain belül jelenleg kb. 26 farkas él. Ez a szám a szakemberek véleménye szerint összhangban van az élőhelyek elosztottságával és a faj jellegzetességeivel. A farkasok falkákba verődve élnek: 2005-ben Kolozs megye területén 2 (10, illetve 5 egyedből álló) Bihar és Fehér megye területén pedig 1-1 (6 illetve 5 tagú) falkát sikerült nyilvántartásba venni.

Ugyancsak kedvezőnek mondható a hiúzok (Lynx lynx) száma: a park területén 20 hiúzról van tudomásunk (Kolozs megyében 8, Biharban 4, Fehér megyében 8 egyed).

Sajnos nem mondható el ugyanez a barnamedvék (Ursus arctos) helyzetéről: a felmérések mindössze 21 egyed meglétét bizonyították, amely a szakemberek szerint jóval a fajnak kedvező helyi ökoszisztéma eltartó-kapacitása alatt marad. Megoszlásuk a következő: Bihar megyében 7, Kolozs megyében 12, Fehér megyében 2 példány. Aggodalomra adhat okot az a tény is, hogy ez a medvepopuláció elszigetelődött a Kárpátokban élő többi csoporttól, így közöttük a gének cseréje sem valósulhat meg; ez a hiányos genetikai alap, minden óvintézkedés ellenére, veszélyeztetheti a faj fennmaradását a NySzTT-en.

A Vidra (Lutra lutra), melyet védenek a hazai és a nemzetközi törvények, folyóvizek mentén él, elszigetelten az emberi közösségektől. Kedvező tényként említhetjük, hogy kimutatták néhány család megtelepedését a Meleg-Szamos, Gârda Seacă, Bélis folyók felső szakaszain.

A kisrágcsálókat 10 faj képviseli; néhányan közülük rendkívül fontosak és megjelennek az Élőhelyek Védelmének 92/43 EEC Irányelveiben:

  • erdei pocok (Clethrionomys glareolus),
  • mezei pocok (Microtus arvalis),
  • földipocok (M. agrestis),
  • háziegér (Mus musculus),
  • sárganyakú egér (Apodemus flavicolis),Sárganyakú egér

 

  • csíkos egér (A. agrarius),
  • erdei egér (A. sylvaticus),
  • mogyorós pele (Muscardinus avellanarius),Mogyorós pele
  • közönséges pele (Myoxus glys),
  • mókus (Sciurus vulgaris).

A rovarevő kisemlősök szintén nagyon elterjedtek; a NySzTT határain belül 8 fajt tartunk nyilván (nem számítva a denevéreket).

Ezek a következők:

  • erdei cickány (Sorex araneus),
  • törpe cickány (S. minutus),
  • hegyi cickány (S. alpinus),     

                                   Keletii cickány

  • vízi cickány (Neomys fodiens),
  • mocsári cickány (N. anomalus),
  • mezei cickány (Crocidura leucodon),
  • vakond (Talpa europaea),
  • sün (Erinaceus concolor).

 

 

Forrás: NySzTTI

.

Találkozzunk a facebook-on !

                        

Magyarország nyitólapja